J class Falmouth 2012
J – Class Falmouth 2012.06.25 - 28:
Itt nem mentem be Falmouth Dock állomásig, hanem már a City-nél leszálltam. Első utam a dombról lefelé vezetett a kikötő felé. Sajnos az enapi rajtot már lekéstem így a Maritime Múzeumban kellett vigasztalódnom a hajók visszaérkezéséig. A múzeum gyakorlatilag egy ötszintes interaktív játszóház. A belépő tíz font volt, ugyan de egy éven belül bármikor belépésre jogosít. Először az alsó szintet jártam körbe. Itt a tengeri mentésről volt egy tárlat illetve egy kiállított mentőhelikopterbe lehetett bemenni. Ezután a dühöngő rész következett. Itt volt kiállítva Ben Ainslie 2000 - es Olimpiai Lasere és még rengeteg hajó lógott a plafonról a hollanditól kezdve a katamaránokon át szinte minden. A földszinten még volt jó pár érdekesség. Nevezetesen egy régi igen méretes dzsunkát kezdtek el faragni, amiben bárki segíthetett. Volt itt még egy medence ahol a fiatalok tanulhatták, érthették meg a vitorlázás rejtelmeit. Az emeleteken is rengeteg érdekes tárlat volt a tengeri mentésről, meteorológiáról, világítótornyok berendezéseiről, működéséről. Szintén még az emeleteken volt a régi hajózásról kikötőfejlődésről, vitorlavarrásról, javításról egy egy sarok. Miután kiszórakoztam magam elindultam felfelé a múzeum saját világítótornyába és innen készítettem néhány fotót. Ezután a „pince” következett ahol a tenger élővilágába és a tisztításába lehetett betekinteni. Ezután gondoltam még van időm a hajók érkezéséig és elindultam kis városnéző körutamra....
... Egykis kitérő után már tényleg a kisváros utcái következtek, illetve a híres RCYC szerettem volna megnézni. Sajnos ide nem jutottam be, mert egy kicsit zárt Club volt ezért csak kívülről készítettem néhány fotót. A J – k még mindig vízen voltak ezért még úgy döntöttem kicsit sétálok eme meseszép tengerparti kisvárosban. Körbejártam a nagyjából a várost. Éppen megint valamilyen dombtetőn voltam, amikor megpillantottam egy elég magas árbocot. A rudazat után lassan a hajótestet is sikerült megpillantani. Első látásra tiszta volt számomra, hogy ez a Ranger (J - 5) lesz. A versenyre végül csak négy hajó jött el és a Ranger volt, aki elsőként ért vissza a kikötőbe. Másodiknak a (J K – 7)Velsheda érkezett, majd a (J H – 1) Lionheart. A negyedik hajó a Rainbow volt, de valamiért ő a Dockrészen kötött ki nem a hajózási múzeum előtt. Egy későbbi beszélgetésnél derült ki, hogy valamilyen technikai problémája volt, amit egyből a Docknál tudtak is orvosolni. Miután már elég kép készült a dombról úgy gondoltam gyorsan a kikötőben is készítek néhányat. Élmény volt nézni azt a kultúrát és gondoskodást, ahogy ezekkel a csodálatos hajókkal bántak. Kikötés után azonnal elkezdték mosni a sós köteleket, szereltek az árbocon javították amit kellett. Miután kigyönyörködtem magam elindultam a vasútállomás és a Pendennis Castle felé, majd visszatérve a városba elfoglaltam meseszép szállásomat. Este még próbálkoztam a telefonom aktívabbá tételével, de nem voltam felkészülve arra, hogy a Brit birodalomban kicsit más jellegű csatlakozókat alkalmaznak, mint normál Európai országokban, így nem tudtam tölteni. Miután reggel sikerült kikászálódnom az ágyból, konstatáltam, hogy ma meseszép Brit időjárás van nevezetesen a környező dombok mind ködbe burkolóztak. Végül elindultam az aznapi futamra. A város szívébe a tegnap megmászott lépcsőn sikerült visszaékeznem. Rövid kis élelemszerzés után a kikötőben mentem megint. A J – k indultak ki, de sajnos a meseszép idő miatt esély nem volt normálisan fotózni. A múzeum előtt beszélgettem egy kicsit egy bálnanézegető csoportot vezető hölggyel, akitől megtudtam, hogy a negyedik J a Yenkee, és hogy tegnap azért érkeztek vissza olyan későn a hajók, mert halasztás volt és csak egykor indítottak futamot....
.....Innen Castle Beachig vitt a busz ahol leszálltam. Gondoltam elindulok Pendennis felé de a ködben érdekes hajóformákra lettem figyelmes. A köd illetve a pár - A alól négy gyönyörű test sejlett fel. A 4 J volt. Ma megint halasztották a rajtjukat, de csak délig. Érdekes volt, hogy az óriások vitorlái alig látszottak, mert a ködbe vesztek. A rajtot pont sikerült elcsípnem. A Velsheda lőtt ki a legszebben és szépen vezetett, de sajnos lassan kezdtek eltűnni a ködben. Azt hittem ennyivel kell beérnem és ezért még fotózgattam egy kicsit a környéken. Egyszer csak elkezdett felszállni a köd és a hajók megint felbukkantak, de már spinakkerrel. A Velsheda még mindig csúnyán vezetett, utána jött a Ranger, a Lionheart és végül a Rainbow. Szépen haladtak az öböl felé, majd eltűntek az öböl bejáratánál. Nem tudtam merre mennek tovább ezért átmentem a félsziget túloldalára. Itt sem láttam semmit ezért visszarohantam az előző helyre. Addigra a J – k is pont megérkeztek és a kitisztult időben sikerült néhány jó képet csinálni. Maga volt a csoda, ahogy ezek az óriások haladtak a vízen. Igaz mese. A leebója vétele után elkezdtek megint cirkálni. Ezt a szakaszt is csodáltam egy ideig, de lassan indulnom kellett, mert „a vonat nem vár” című szám jutott eszembe. Indulás előtt még elbúcsúztam a várostól ittam egy pohár bort a leglepattantabb kikötői kocsmában és ezután tényleg L indultam a vasúthoz.......
Én rettentően élveztem a versenyt és ezeknek a csodás hajóknak a látványát, és szerintem aki vitorlázik annak egyszer az életében ezeket a hajókat LÁTNIA KELL....
Overall Results:
1st Ranger
2nd Velsheda
3rd Lionheart
4th Rainbow