Tizenkét év után újra az Atlanti Óceánon

2014.11.14 08:11

ÉS IGEN

valamikor, vagyis pontosabban 2002- ben sikerült három egész hónapot vitorlázni a Földközi tengeren illetve az Atlanti óceánon. Ebben az esetben egy 47.7 es Beneteau tipúsú hajóval indultunk Anzióból és miután bejártuk Szardiniát, Korzikát a Baleárokat és Dél Almériát megérkeztünk az Atlanti óceán kapujához Gibraltárba. A születésnapomat sikerült itt megünnepelni, majd változatos időjárási körülmények között haladtunk tovább a Kanári szigetekre, hogy egy kis felkészülés és pihenő után az ARC keretében átvitorlázzunk a Karib tengerre. Az azóta eltelt tizenkét évben nem sikerült errefelé vitorlázni. Megint egy születésnap megint egy kis pihenés és megint a Karib tenger. Ez a helyszín valahogy magában hordozta a vitorlázás gondolatát, ami végül nem csak gondolat maradt. A Miamiba való megérkezés, Key West és az Everglades mocsár meglátogatása után még maradt idő egy kis kitérőre, hogy megnézzük a Bahamáknak nevezett szigetcsoport egyikét. A választás a Grand Bahamákra esett mert Fort Lauderdale -ből ide volt a legegyszerűbb átjutni. Három órás hajóút után meg is érkeztünk Freeport kikötőjébe. Még a hajón sikerült fuvart szerezni a kikötő és a strand közötti útra. A járat érdekes volt. A kikötő kijáratánál egy nagydarab vidám helyi emberke várt akitől egyből megkaptuk a retur jegyünket, és ennek készhezvétele után közölte, hogy a parkolóban keressük meg a szines ablak nélküli buszt. A busz már önmagában vidám volt és 60+ db-vel üvöltött belőle a Karibi muzsika. Miután mindenki beszállt a bulijáratba az emberke rálépett a gázra és mikrofont ragadott. A stand upolásának a fő mondanivalója az volt, hogy a NAPFÉNY + RUM = VIDÁMSÁG. Ezt jópárszór megismételte ő is és velünk is jópárszor elmondatta, hogy biztos megjegyezzük. Miután megérkeztünk Lucaya Beachre első utunk a bazársorhoz vezetett majd megnéztük Bell Chanel Bay kikötőjét. Innen már tényleg a strand felé vettük az irányt. Egy pár perces séta után meg is érkeztünk a partra, ahol egyből egy karibi bár és egy két őslakos fogadott. Egyből szerettek volna meggyőzni arról, hogy én Jet-skizni szeretnék, de elég gyorsan felvilágosítottam őket, hogy csak akkor lesz deal, ha vitorláshajót tolnak elém. A vidám őslakos rövid időn belül tényleg szerzett egy 16 lábas HK tipúsú katamaránt. Ezután gyors öltözés majd a hófehér homokon betolva lehetett is csapatni. A strand a sziget déli oldalán volt így hullámzásból nem sokat észleltem viszont kellemes kettes hármas szélben lehetett siklatgatni. Az érzés a régi volt nem volt stressz meleg volt a víz és a kellemes vitorlázás után természetesen egy tengerparti bárban, stilszerűen egy BAHAMA MAMA típusú koktél kortyolgatása mellett kellett kipihenni a vitorlázás fáradalmait. Reméljük a következő Atlanti vagy Karibi vitorlázásra nem kell várni tizenkét évet :)